1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottsága
A II. világháború utáni kommunista hatalom a Monarchia haditengerészetével kapcsolatos események közül csak a cattaroi matrózfelkeléssel tudott azonosulni, a történéseket azonban saját ideológiájának megfelelő narratívában mutatta be. Mely szerint a nagy októberi szocialista forradalom hatására a bolsevizmussal szimpatizáló matrózok fellázadnak az elnyomó burzsoáziát képviselő tisztjeik ellen, amit tizedeléssel kegyetlenül megtorol a véres kezű Horthy Miklós.
Valójában az események egy kicsit másképp történtek. 1918. február 1-én zendülés tört ki a Cattaroi-öbölben horgonyzó osztrák-magyar hadihajókon. A zendülők felvonták a vörös lobogót, matróztanácsokat alakítottak, békét, demokráciát, nemzeti önrendelkezési jogot és jobb ellátást követeltek. A lázadás központi hajója az SMS Sankt Georg lett, vezetőjük egy horvát származású tengerész zászlós. A nagyrészt szláv nemzetiségű felkelők az eredetileg szociális elégedetlenségből fogant megmozdulást nemzetiségi lázadásba kívánták fordítani. A matrózok egy része kezdett elbizonytalanodni, egyre több hajón bevonták a vörös zászlót, visszaállítva a régi rendet. A parti tüzérség, a szárazföldi haderő és a Polából befutó csatahajóosztály nyomására február 3-ra feladta magát a még utolsóként vörös lobogó alatt álló SMS Sankt Georg. A lázadók vezetője egy tengerészeti repülőn Olaszországba szökött, a többieket letartóztatták. A rögtönítélő bíróság a vezetőségből 4 szláv nemzetiségű matrózt halálra ítélt, akiket február 11-én ki is végeztek, ők a háború után Jugoszláviában és Csehszlovákiában is nemzeti hősök lettek. 397 zendülőt börtönbüntetésre ítéltek, akiknek még a háború alatt kegyelmet adott az uralkodó. A bebörtönzöttek nemzetiségi megoszlása a következő volt: 167 fő szerb-horvát, 81 fő olasz, 50 fő cseh, 45 fő német és 32 fő magyar. Ez a tény is alátámasztja azt a nézetet, hogy a felkelést többségében a Monarchiával nacionalista alapon szembenálló nemzetiségek irányították. Tehát nem volt semmiféle tizedelés és a háborús helyzetre való tekintettel a megtorlás is enyhének számított. Horthy Miklósnak sem volt köze a lázadás elfojtásához. Polában tartózkodott, ekkor nevezték ki sorhajókapitányként az SMS Prinz Eugen csatahajó parancsnokának. Ilyen beosztásban és rendfokozatban nem befolyásolhatta az eseményeket. Az uralkodó az események után nevezte ki flottaparancsnoknak, előléptetve ellentengernaggyá. A marxista történelemhamisítás eredménye csak, hogy a cattaroi lázadók az internacionalista osztályharc megtestesítői lettek.
A matrózlázadás első nagy jubileumát 1958-ban a 40. évfordulón Budapesten egy nagyszabású kiállítással ünnepelték meg, aztán sorra jelentek meg a visszaemlékezések könyvek, újságcikkek, versek formájában. Még színdarab is készült az eseményről, persze a hatalomnak megfelelő ideológiával átitatva. Ebbe a folyamatba csatlakozott be az 1967-ben alakult 1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottsága. Elsődleges célul tűzte ki, hogy felkutassa a még élő, párthű haditengerész veteránokat, akik részt vettek a cattaroi matrózfelkelésben vagy a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében szolgáltak. Így egyesületbe tömörülve céljuk, hogy ápolják tovább a „tengerész forradalmi gondolatot” és aktívan részt vegyenek a 50. évfordulós forradalmi ünnepségen (ahol Károlyi Mihályné védnökölt) vagy egy évvel később a Tanácsköztársaság jubileumi ünnepségén.
A Tengerész Veterán Emlékbizottság a jubileumi ünnepségek után is tevékenyen működött tovább. Rendszeresen összejártak, évente megünnepelték a cattaroi matrózfelkelést, úttörő csoportokkal tartották a kapcsolatot, visszaemlékezéseket készítettek az utókor számára. Az idő előrehaladtával a veteránok csoportja is egyre fogyatkozott. A 80-as évek elején még találkoztak a MAHART vígadó téri épületében Merényi László a lázadásról írt könyvének készítésekor. Ott kérdezte meg tőlük a szerző, hogy mi tartja össze még őket? Erre a Veterán Emlékbizottság vezetője, Szecsődi János százados válasza: „A tengerészet. Beszéljünk bármiről is, végül mindig itt kötünk ki. Olyan férfias, szép hivatás, különleges katonai szolgálat volt ez, hogy soha nem szabadulunk a varázsától.”
A következőkben azoknak a leveleknek a szövege olvasható, amelyeket a volt vasvári császári és királyi haditengerész Pajor Rudolf kapott a Bizottságtól 1967-71 folyamán.
„Az 1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottságától.
Budapest. VIII. Kölcsey u. 2. Nyomdász Club.
Budapest. 1967. szeptember hó 8.
T. Pajor Rudolf tengerész veterán bajtársnak. Vasvár. Alsó árokhegy u. 9.
Kedves Pajor bajtárs!
Minél előbb adjál be egy kérvényt a Hadtörténelmi Intézethez, Budapest. Kapisztrán tér 2., melyben annak igazolását kérjed, hogy a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt a vörös hadseregben, hol és melyik alakulatnál teljesítettél katonai szolgálatot. A kérvényben – személyi adataid közlése mellett – az alakulat nevét, melyik század, szakasz vagy hajó neve, pontosan fel kell tüntetni.
A jubileumi ünnepségekkel kapcsolatosan ugyanis nyugdíjkiegészítést várunk, és ennek elnyeréséhez csakis a Hadtörténelmi Intézet (hadilevéltár) fenti igazolása a mérvadó.
A volt Cs. és Kir. Haditengerészetnél eltöltött szolgálati időt nem veszik figyelembe, csak azt a vörös katona minőségben töltött idődet, mikor fegyverrel védted a népuralmat.
Válaszbélyeg esetén minderről tájékoztatlak.
Bajtársi üdvözlettel: Járó István tengerész veterán, ügyvezető. főtitkár.”
„Az 1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottságától.
Budapesten. VIII. ker. Kölcsey u. 2.
T. Pajor Rudolf tengerész veteránnak. Vasvár. Alsó Árokhegy u. 9.
Budapest. 1968. május hó 27-én. Kedves Pajor bajtárs!
Emlékbizottságunkban több olyan egykori seeflieger van, aki Veled együtt teljesített szolgálatot a cattaroi-öbölben lévő hadtengerészeti repülő állomáson.
Mint ilyen igényjogosultnak, a Te figyelmedet is felhívjuk arra, hogy az Emlékbizottság a tengerész forradalmi gondolat és eszményiség ötven éven át való különösen hűséges és bátor megőrzéséért tagjainak névre szóló, nagyméretű és művészi kivitelű díszoklevelet ad ki, amely 100 Ft. önköltségi árban megrendelhető.
Amennyiben erre az igazán szép emléklapra igényt tartasz, légy szíves ide bejelenteni, hogy részedre is előjegyezzük.
Az októberi Károlyi forradalom ötven éves ünnepségeiből Emlékbizottságunk is kiveszi a részét, szeretnénk itt – hacsak mód van arra -, üdvözölni.
Bajtársi üdvözlettel: Járó István ügyvezető főtitkár.”
„Az 1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottságától.
Budapest. VIII. Kölcsey u. 2. Nyomdász Club. Postabélyeg kelte.
Meghívó.
Az 1918-as Károlyi-forradalom és az 1919-es dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának közeledő ötven éves évfordulója előreláthatólag országos ünnepségek keretében fog megtörténni.
Szükséges, hogy ezeken az ünnepségeken kellő méltósággal részt vegyenek a munkásuralom leghűségesebb harcosai, az egykori „Tengerész Nemzetőrség” és a „Vörös Tengerészdandár” még életben lévő veteránjai is, mert történelmi tény, hogy e forradalmak útját a győzelemig, fenti tengerészalakulatok fegyverei biztosították.
Emlékbizottságunk evégett minden hónap első és utolsó csütörtöki napján du. 5 órakor a Nyomdász Szakszervezet clubjában Budapest. VIII. ker. Kölcsey utca 2. értekezletet tart.
Jelentkezésedre számítunk.
Vidéki bajtársaktól válaszbélyeget kérünk.
Bajtársi üdvözlettel: elnök.”
„T. Pajor Rudolf tengerész veteránnak. Vasvár. Alsó árokhegy u. 9.
Budapest. 1970. december hó 31-én.
Kedves Pajor elvtárs!
Nyilvántartásunk adatai szerint Te a haditengerészetnél a cattaroi matrózlázadás idején mint seeflieger a kumbori haditengerészeti repülőállomáson teljesítettél szolgálatot.
Most arra kérünk, hogy emlékkönyvünk számára bizonyára igen érdekes visszaemlékezéseidet és személyi élményeidet részünkre beküldeni és jelenlegi helyzetedről önéletrajz formájában bennünket tájékoztatni szíveskedjél.
Elvtársi üdvözlettel: Járó István ügyvezető főtitkár.”
„Nem mindnyájan haltak meg…
Meghívó.
Az 1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottsága a CATTARÓI MATRÓZLÁZADÁS emlékére 1971. évi február hó 01-én 16 órai kezdettel a Magyar Hajózási R.T. Székháza /Budapest, V. ker. Belgrád rakpart 9. szám alatt/ CATTARÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT rendez, melyre címzettet kedves hozzátartozóival együtt tisztelettel meghívja.
Az ünnepélyt megnyitja: Kereszty Béla ezredes KFKK. parancsnoka.
Emlékbeszédet mond: Dr. Zsembery Gyula tengerész kapitány.
Nádas József: „Húsz év múlva Cattaróban” c. versét szavalja Pálffy Lajos tengerész veterán ny. színművész.
Megjelenés: egyen- vagy sötét ruhában.
A kitüntetéseket viselni kell. Pontos megjelenést kér a VEZETŐSÉG. Sk: Járó István.”
A cattaroi matrózfelkelés bebörtönzötteinek egy magyar csoportja a St. Giovani erődben. Középen ül a kőszegi Giesmann Rudolf. 1918.
Csoportkép vasvári matrózokkal valamikor az összeomlás utáni napokban. Balról elöl Tóth György, mellette Magyar Ferenc. A képen jól látszik az őszirózsás forradalom hatása: a rendezetlen öltözet és a Monarchia jelképeitől megszabadított sapkák. (Tóth György hagyatéka)
Matrózok csoportképe az őszirózsás forradalom alatt.
Forradalom 1918. október. Budapest Rákóczi út és Nagykörút keresztezése. Tengerész forradalmi osztag.
Az 1918/1919-es Tengerész Veterán Emlékbizottság pecsétje.
Az 1918/1919-es Tengerész Veterán Emlékbizottság a vasvári Pajor Rudolfhoz írt levelei. (Pajor Rudolf hagyatéka)
Meghívó a cattaroi emlékünnepélyre.
A cattaroi matrózfelkelés 40-ik évfordulójára rendezett kiállítás plakátja. 1958.
A Magyar Tanácsköztársaság Emlékkiállítása Budapesten 1959-ben. A kiállításon megtekinthető volt a cattaroi matrózfelkelés vezérhajójának, a Szent György cirkálónak modellje.
Sitkei Sándor: Egy tengerész a forradalomban. 1960-ban megjelent könyv.
Még élő veteránok egy csoportja az 1980-as évek elején a MAHART vígadó téri épületében Merényi László a cattaroi matrózlázadásról írt könyvének készítésekor.
1918/1919-es Tengerész Veterán Emlékbizottság jelvénye.
