vitéz Algyógyi Ferenc
1889-ben született Kőszegen. Édesapja Bauer Mihály cipész, édesanyja Tompek Mária. Iskoláit valószínűleg Kőszegen végezte és mint érettségizett 1907-ben vonult be a császári és királyi haditengerészethez. Az I. világháborúban az SMS Novara cirkálón szolgált mint bootsmansmaat (fedélzetmester), artillerieinstruktor (tüzéroktató). A cirkálóval több tengeri ütközetben részt vett, az 1917-es otrantóiért megkapta az I.osztályú vitézségi érmet. A háború után 1922-ben házasodott össze Lefanti Margittal Visegrádon. 1926-ban családi nevét Algyógyira magyarosította. 1927-ben avatták vitézzé, ekkor Kismaroson lakott és MÁV tisztviselőként dolgozott. Tagja volt a helyi polgári lövész egyesületnek. 1937-ben vitézként lakást kapott Budapesten és a XIV. kerület Vitézi telep 63-ba költözött. 1943-ban vitézi telket kapott a Duna parton és továbbra is a magyar államvasútnál dolgozott főellenőrként. 1965-ben hunyt el, a rákoskeresztúri temetőben ravatalozták fel, majd az utolsó kívánsága szerint Kőszegen helyezték örök nyugalomra.
Kitüntetései:
I. osztályú ezüst vitézségi érem
II. osztályú ezüst vitézségi érem
Bronz vitézségi érem
Károly csapatkereszt
vitéz Algyógyi Ferenc
