1895-ben született Pinkafőn (ma Pinkafeld, Ausztria). Érettségi után vonult be a császári és királyi haditengerészethez. Az I. világháborúban is ebben a kötelékben szolgált, ahol súlyosan megsebesült. A háború után újságíró karrierjét Mindszenty hercegprímás, az akkor még apátplébános napilapjának szerkesztőjeként kezdte meg. 1921-ben Gyulán feleségétől, Csendes Erzsébettől megszületett lányuk, Edit. 1925-34 között újra tengerésznek állt, belga és amerikai kereskedelmi hajókon szolgált. Útjaival kapcsolatosan riportokat, novellákat írt, több ponyvaregénye jelent meg saját és különféle álneveken. A tengerész élet után Budapesten a fővárosi lapoknál mint szerkesztő dolgozott. Közben könyveket írt, legnagyobb sikereit A sirály, A Kék Gomb Társulat és a Hauma című kiadványaival aratta. Több írása a hangvétele miatt 1945-után tiltó listára került. 1945 elején családjával Ausztriába menekült, ahol éveken keresztül mint romeltakarító és építőipari segédmunkás kereste kenyerét. 1948-49-ben kiadta Salzburgban a Sorsunk című, havonta megjelenő folyóiratot. 1949-ben a Helyzet emigráns lap szerkesztője volt. Még ez évben családjával kivándorolt Új Zélandra, és Wellingtonban telepedtek le. Itt megszervezte az Új Zélandi Nemzeti Könyvtár folyóiratosztályát. Folyamatosan publikált nyugati emigráns magyar lapokba Kőszegi Farkas István, Sidonius, Steven Wolf néven. 1971-től a clevelandi Árpád Akadémia tagja volt. 1976-ban hunyt el Wellingtonban. Lánya, Edit meteorológus, ismert ózonkutató volt, Ő volt az első magyar származású kutatónő, aki az Antarktiszra eljutott.
Kitüntetései:
II. osztályú vitézségi érem
