Magyar Gyula
1889-ben született Molnaszecsődön református családban, szülei földművesek voltak. 1910-ben vonult be a császári és királyi haditengerészethez, ahol az I. világháború végéig, 1918-ig szolgált. 1919-ben feleségül vette Déri Irént, három gyermekük született: két fiú és egy lány. 1964-ben hunyt el Molnaszecsődön. A jó barátságban lévő Zsoldos György és Magyar Gyula életútja és a haditengerészeti pályafutása szinte megegyező. Mindketten 1889 februárjában születtek, mindketten 1910-ben vonultak be a császári és királyi haditengerészethez, bevonulásuk után tüzérkiképzést kaptak, majd behajózták őket az SMS Zrínyi csatahajóra. 1914 tavaszán részt vettek az osztrák-magyar haditengerészet utolsó lobogómutató földközi-tengeri útján az SMS Viribus Unitis, az SMS Tegetthoff, az SMS Zrínyi és a hozzájuk tartozó torpedónaszádokból álló hajórajjal. Az I. világháború kitörése miatt mindkét matróz a leszerelés helyett az SMS Gamma iskolahajóra került tengeri aknász kiképzésre. A tanfolyam elvégzése után az SMS Basilisk aknarakó naszádon szolgáltak a háború végéig. 1914 augusztusában az SMS Basilisk aknákat telepített, mikor vészjelzéssel figyelmeztette az arra hajózó SS Baron Gautsch személyszállító gőzöst. A hajó ezt figyelmen kívül hagyva teljes sebességgel futott az aknamezőre. A hajón tartózkodó 306 főből 177 fő életét vesztette. A két matróz is részt vett a mentési munkálatokban. Ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb polgári hajókatasztrófája. A háború után 1919-ben néhány nap eltéréssel házasodtak, és ott voltak egymás esküvőjén, barátságuk valószínűleg halálukig tartott.
Kitüntetései:
Bronz Vitézségi Érem
1912-13-as Emlékkereszt
Magyar Gyula
Magyar Gyula (alulról a második sor balról az első) az újonc iskolában. 1910.
Az SMS Zrinyi legénysége Magyar Gyula ülő sor balról a második.
