Masjon Charles (Károly)

Masjon Charles (Károly) 1871. október 24-én született Grazban John Masjon és Anna Kampelmüllner gyermekeként. A Masjon család brit eredetű volt, tagjai főként vasiparral foglalkoztak, ennek kapcsán kerültek Magyarországra, illetve Ausztriába. Masjon Charles ezért kapott angol keresztnevet, amelyet élete nagy részében következetesen az eredeti alakjában használt.

1887-ben kezdte meg tanulmányait a fiumei tengerészeti akadémián, ahol az első évet leszámítva végig jó tanulmányi eredménnyel tanult, és évfolyamelsőként került ki az intézményből. Szolgálatát 1891. július 1-én kezdte meg a haditengerészetnél, első beosztása az SMS Fasana korvettre szólt, amely a frissen végzett tengerészkadétokkal világkörüli útra indult szeptember 1-én. Polából az Algier-Gibraltár útvonalon az Atlanti-óceánon át Rio de Janeiróba, onnan Montevideóba hajóztak. Továbbhaladva a hajó kutatást folytatott az előző év nyarán eltűnt János Szalvátor főherceg (polgári nevén Johann Orth) után, akinek hajóját ezen a vidéken látták utoljára. A kutatás nem járt eredménnyel. Az SMS Fasana 1892 januárjában haladt át a Magellán-szoroson, majd a chilei Lota és Valparaiso érintésével San Fransiscoba ment. Június 10-én a nyílt tengeren a hajó parancsnoka Friedrich Schweisgut sorhajókapitány elhunyt, a parancsnokságot helyettese Josef Nemling sorhajóhadnagy vette át. Az SMS Fasana Honoluluban kötött ki, itt temették el az elhunyt parancsnokot. A hajó innen Japánba ment, majd októberben a Tajvani-szorosban tájfun csapott le rá. A továbbiakban Hong Kong - Szingapúr - Penang - Colombo - Áden - Dzsidda - Szuez - Port Said - Kiosz - Korfu útvonalon tért vissza Polába 1893. február 14-én. Az SMS Fasana útja során 35831 tengeri mérföldet (66359 km) tett meg, ebből 27099-et (50187 km) vitorlával.

1893. április 8-tól Masjon Charlest az SMS Kronprinzessin Erzherzogin Stephanie sorhajóra osztották be, majd szeptember 30-val átkerült az SMS Habsburg kaszárnyahajó állományába. 1894. január 14-től torpedóstiszti tanfolyamra vezényelték. Ennek elvégzése után április 14-vel a III. cirkálórajhoz kapott beosztást az SMS Lussin torpedónaszád fedélzetére. 1894. augusztus 1-től a haditengerészet vízrajzi hivatalánál teljesített szolgálatot, november 1-én sorhajózászlóssá léptették elő, 1896. január 1-től a hivatal geofizikai osztályán dolgozott. 1896 szeptemberében az SMS Spalato torpedónaszádon szolgált, 1897. január 13-tól a Spalato testvérhajójára, az SMS Sebenicora került át.

A Sebenico február 5. és május 4. között lovag Viktor Bless von Sambuchi fregattkapitány parancsnoksága alatt részt vett Kréta blokádjában. A török fennhatóság alatt álló, görög többségű szigetet Görögország be akarta kebelezni, az európai hatalmak a nagyobb fegyveres konfliktus megakadályozására csapatokat küldtek a szigetre. 1897 májusában az SMS

Előmenetele:

Tengerészkadét: 1891.07.01.

Sorhajózászlós: 1894.11.01.

II. osztályú sorhajóhadnagy: 1900.11.01.

Korvettkapitány: 1912.05.01.

Fregattkapitány: 1915.11.01.

Sorhajókapitány: 1918.05.01.

Kitüntetései (viselési sorrendben):

Vaskorona-rend 3. osztálya hadiékítménnyel és a kardokkal (1915)

Katonai Érdemkereszt 3. osztálya hadiékítménnyel és a kardokkal (1917)

Ezüst Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján a kardokkal (1918)

Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján (1916) a kardokkal (1918)

Bronz Katonai Érdemérem vörös szalagon (1908)

Károly Csapatkereszt (1918)

Hadiérem (1901)

Tiszti Szolgálati Jel 3. osztálya

Jubileumi Kereszt (1908)

Jubileumi Emlékérem (1898)

Német Vaskereszt 1. osztálya (1916)

Német Vaskereszt 2. osztálya (1914)

Oszmán császári Hadiérem (1916)

Bolgár Bátorság Érdemrend III. osztálya

Marica von Ziegler-Pozza és Charles Masjon

Charles Masjon és családjának sírhelye Táplánszentkereszten.

Az SMS Fasana korvett tiszti kara az 1891-93 as világkörüli úton. Masjon Charles tengerészkadét a legfelső sorban középen.

1901. október 1-től Masjon Charles-t tüzértiszti tanfolyamra vezényelték. 1902. április 30-tól az SMS Wien partvédő páncélosra osztották be, majd szeptember 9-től az SMS Radetzky tüzérségi iskolahajóra helyezték át. 1904. április 28-tól a budapesti haditengerészeti különítményhez (Marinedetachement in Budapest) vezényelték. Itt előbb az SMS Temes, majd az SMS Leitha monitor fedélzetén szolgált, 1905. október 24-től az SMS Szamos és a pozsonyi monitorosztály parancsnokaként működött. 1906. május 15-től átvette az SMS Leitha parancsnokságát. 1906 szeptemberében visszatért az Adriára, az SMS Babenberg sorhajó állományába osztották be, majd az év végén áthelyezték az SMS Komet torpedóhajóra. 1907 szeptemberétől az SMS Radetzky és az SMS Adria tüzérségi iskolahajókon dolgozott mint oktató. 1908. augusztus 18-án Bronz Katonai Érdeméremmel tüntették ki. 1910. március 22-től az SMS Erzherzog Franz Ferdinand csatahajóra osztották be. 1911. június 8-án Polában megszületett Winifred nevű lánya. Masjon neje Marica von Ziegler-Pozza volt, Lucian von Ziegler altengernagy leánya. 1911. szeptember 14-vel a haditengerészet technikai bizottságának 3. (tüzérségi) osztályára került. 1912. május 1-vel korvettkapitánnyá léptették elő. 1913. március 9-vel az SMS Tegethoff csatahajóra nevezték ki parancsnokhelyettesnek (Gesamtdetail-Offizier, GDO). 1914. május 3-án ismét az SMS Adria tüzérségi iskolahajóra került vizsgabiztosi beosztásban. 1915. július 28-val a Dunaflottillához nevezték ki, ő lett a 2. monitorosztály parancsnoka. A Dunán az SMS Sava és az SMS Inn fedélzetén vett részt a harcokban, többek között októberben Belgrád ostromában és decemberben az oroszok ellen az Al-Dunán.

1915. november 1-én fregattkapitány lett 1-es rangszámmal, ebben a hónapban elnyerte a német Vaskereszt 2. osztályát. December 11-én a Vaskoronarend hadidíszítményes 3. osztályával tüntették ki. 1916 augusztusában a 2. monitorosztályt irányította a románok elleni harcokban, októberben az oszmán császári Hadiéremmel tüntették ki, decemberben elnyerte a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, illetve a német Vaskereszt 1. osztályát.

1917 márciusában megkapta a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát hadiékítménnyel és a kardokkal. 1917 júniusában Masjont visszahelyezték a tengeri szolgálatba, utódja a monitorosztály élén az SMS Temes parancsnoka, Georg von Zwierkowski korvettkapitány lett. 1918. május 1-vel sorhajókapitánnyá léptették elő, 19-én Ezüst Katonai Érdemérmet kapott hadiszalagon a kardokkal. Az I. csatahajó-osztályhoz osztották be mint törzsfőnököt. E minőségében az SMS Szent István fedélzetén tartózkodott, amikor a hajót 1918. június 10-én az olaszok elsüllyesztették. Masjon túlélte a Szent István pusztulását, és az utolsók között hagyta el a fedélzetet. A csatahajó elvesztését vizsgáló bizottság azonban Seitz sorhajókapitány, a parancsnok mellett Masjon felelősségét is megállapította, bár egyiküket sem az elsüllyedésért hibáztatták. Masjonnak a hajócsoport késedelmes kifutását rótták fel, mivel ez hozzájárult a vállalkozás kudarcához. A vizsgálóbizottság ezért azt javasolta, hogy “egyszerű dorgálásban” részesítsék.

Kaiserin und Königin Maria Theresia páncélos cirkálóra osztották be, majd szeptemberben átvezényelték a tengerész tisztjelöltek iskolájához, itt az SMS Novara, majd az SMS Radetzky iskolahajókon teljesített szolgálatot. 1899 májusában a nemrég szolgálatba állított SMS Zenta védett cirkáló tisztikarához került. A Zenta hamarosan távol-keleti útra indult Polából és a Port Said - Szuez - Áden - Colombo útvonalon haladva 1900 januárjában Szingapúrba érkezett. Innen Hong Kong, Makaó és Sanghaj érintésével továbbindult Japánba. Időközben Kínában kitört a boxer-lázadás, így a Zentát utasították, hogy csatlakozzon a felkelés leverésére bevetett európai erőkhöz. A Zenta legénysége részt vett a harcokban, a hajó parancsnoka, Eduard Thomann fregattkapitány hősi halált halt. Masjont 1900. november 1-vel II. osztályú sorhajóhadnaggyá léptették elő. A Zenta 1901-ben tért haza.

Masjon Charles tengerészkadét bajtársaival az SMS Fasana korvetten.

nejét is igen megviselték a távozás viszontagságai, leromlott egészségi állapotuk és a háború utáni zűrzavaros állapotok miatt csak 1946 novemberében tudtak visszatérni Szombathelyre. A hazatérés után Masjon ismét kórházi kezelésre szorult, amelyhez hozzá járult az is, hogy minden Szombathelyen hátrahagyott ingóságukat elvesztették. Ráadásképpen a hatóságok, mint nyugatra menekült személyt, igazolási eljárás alá vonták. Az eljárás során két egykori haditengerész bajtársa, Dr. herényi Gothard István és Schöne Károly is mellette tanúskodott. Megélhetési nehézségek miatt 1947-ben a család kitelepült egy táplánszentkereszti tanyára. Masjon Charles végül itt hunyt el 1950. július 21-én.

A háború végén az olaszok két évre internálták, időközben 1919. január 1-vel nyugállományba helyezték. Szabadulása után az MFTR bécsi kirendeltségénél helyezkedett el mint hajózási felügyelő. 1936-ban nyugdíjba ment, és Szombathelyen telepedett le. Visszavonultan élt, jobbára kertjének gondozásával töltötte idejét. A nyilas hatalomátvétel után azonban zaklatások érték őt és családját, mivel neje több alkalommal náci- és nyilasellenes kijelentéseket tett. Szombathely 1945. március 4-i bombázása után a távozás mellett döntött a család, és a tiroli Kössen településre menekültek Masjon nejének nővéréhez (az ő férje szintén egykori tengerésztiszt volt, Hugo von Seyffertitz korvettkapitány). Velük tartott lányuk és unokájuk is. A 76 éves egykori sorhajókapitányt és

Masjon Charles (Károly)

Masjon Charles (Károly) 1871. október 24-én született Grazban John Masjon és Anna Kampelmüllner gyermekeként. A Masjon család brit eredetű volt, tagjai főként vasiparral foglalkoztak, ennek kapcsán kerültek Magyarországra, illetve Ausztriába. Masjon Charles ezért kapott angol keresztnevet, amelyet élete nagy részében következetesen az eredeti alakjában használt.

1887-ben kezdte meg tanulmányait a fiumei tengerészeti akadémián, ahol az első évet leszámítva végig jó tanulmányi eredménnyel tanult, és évfolyamelsőként került ki az intézményből. Szolgálatát 1891. július 1-én kezdte meg a haditengerészetnél, első beosztása az SMS Fasana korvettre szólt, amely a frissen végzett tengerészkadétokkal világkörüli útra indult szeptember 1-én. Polából az Algier-Gibraltár útvonalon az Atlanti-óceánon át Rio de Janeiróba, onnan Montevideóba hajóztak. Továbbhaladva a hajó kutatást folytatott az előző év nyarán eltűnt János Szalvátor főherceg (polgári nevén Johann Orth) után, akinek hajóját ezen a vidéken látták utoljára. A kutatás nem járt eredménnyel. Az SMS Fasana 1892 januárjában haladt át a Magellán-szoroson, majd a chilei Lota és Valparaiso érintésével San Fransiscoba ment. Június 10-én a nyílt tengeren a hajó parancsnoka Friedrich Schweisgut sorhajókapitány elhunyt, a parancsnokságot helyettese Josef Nemling sorhajóhadnagy vette át. Az SMS Fasana Honoluluban kötött ki, itt temették el az elhunyt parancsnokot. A hajó innen Japánba ment, majd októberben a Tajvani-szorosban tájfun csapott le rá. A továbbiakban Hong Kong - Szingapúr - Penang - Colombo - Áden - Dzsidda - Szuez - Port Said - Kiosz - Korfu útvonalon tért vissza Polába 1893. február 14-én. Az SMS Fasana útja során 35831 tengeri mérföldet (66359 km) tett meg, ebből 27099-et (50187 km) vitorlával.

1893. április 8-tól Masjon Charlest az SMS Kronprinzessin Erzherzogin Stephanie sorhajóra osztották be, majd szeptember 30-val átkerült az SMS Habsburg kaszárnyahajó állományába. 1894. január 14-től torpedóstiszti tanfolyamra vezényelték. Ennek elvégzése után április 14-vel a III. cirkálórajhoz kapott beosztást az SMS Lussin torpedónaszád fedélzetére. 1894. augusztus 1-től a haditengerészet vízrajzi hivatalánál teljesített szolgálatot, november 1-én sorhajózászlóssá léptették elő, 1896. január 1-től a hivatal geofizikai osztályán dolgozott. 1896 szeptemberében az SMS Spalato torpedónaszádon szolgált, 1897. január 13-tól a Spalato testvérhajójára, az SMS Sebenicora került át.

A Sebenico február 5. és május 4. között lovag Viktor Bless von Sambuchi fregattkapitány parancsnoksága alatt részt vett Kréta blokádjában. A török fennhatóság alatt álló, görög többségű szigetet Görögország be akarta kebelezni, az európai hatalmak a nagyobb fegyveres konfliktus megakadályozására csapatokat küldtek a szigetre. 1897 májusában az SMS Kaiserin und Königin Maria Theresia páncélos cirkálóra osztották be, majd szeptemberben átvezényelték a tengerész tisztjelöltek iskolájához, itt az SMS Novara, majd az SMS Radetzky iskolahajókon teljesített szolgálatot. 1899 májusában a nemrég szolgálatba állított SMS Zenta védett cirkáló tisztikarához került. A Zenta hamarosan távol-keleti útra indult Polából és a Port Said - Szuez - Áden - Colombo útvonalon haladva 1900 januárjában Szingapúrba érkezett. Innen Hong Kong, Makaó és Sanghaj érintésével továbbindult Japánba. Időközben Kínában kitört a boxer-lázadás, így a Zentát utasították, hogy csatlakozzon a felkelés leverésére bevetett európai erőkhöz. A Zenta legénysége részt vett a harcokban, a hajó parancsnoka, Eduard Thomann fregattkapitány hősi halált halt. Masjont 1900. november 1-vel II. osztályú sorhajóhadnaggyá léptették elő. A Zenta 1901-ben tért haza.

Előmenetele:

Tengerészkadét: 1891.07.01.

Sorhajózászlós: 1894.11.01.

II. osztályú sorhajóhadnagy: 1900.11.01.

Korvettkapitány: 1912.05.01.

Fregattkapitány: 1915.11.01.

Sorhajókapitány: 1918.05.01.

Kitüntetései (viselési sorrendben):

Vaskorona-rend 3. osztálya hadiékítménnyel és a kardokkal (1915)

Katonai Érdemkereszt 3. osztálya hadiékítménnyel és a kardokkal (1917)

Ezüst Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján a kardokkal (1918)

Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján (1916) a kardokkal (1918)

Bronz Katonai Érdemérem vörös szalagon (1908)

Károly Csapatkereszt (1918)

Hadiérem (1901)

Tiszti Szolgálati Jel 3. osztálya

Jubileumi Kereszt (1908)

Jubileumi Emlékérem (1898)

Német Vaskereszt 1. osztálya (1916)

Német Vaskereszt 2. osztálya (1914)

Oszmán császári Hadiérem (1916)

Bolgár Bátorság Érdemrend III. osztálya

Charles Masjon és családjának sírhelye Táplánszentkereszten.

Az SMS Fasana korvett tiszti kara az 1891-93 as világkörüli úton. Masjon Charles tengerészkadét a legfelső sorban középen.

1901. október 1-től Masjon Charles-t tüzértiszti tanfolyamra vezényelték. 1902. április 30-tól az SMS Wien partvédő páncélosra osztották be, majd szeptember 9-től az SMS Radetzky tüzérségi iskolahajóra helyezték át. 1904. április 28-tól a budapesti haditengerészeti különítményhez (Marinedetachement in Budapest) vezényelték. Itt előbb az SMS Temes, majd az SMS Leitha monitor fedélzetén szolgált, 1905. október 24-től az SMS Szamos és a pozsonyi monitorosztály parancsnokaként működött. 1906. május 15-től átvette az SMS Leitha parancsnokságát. 1906 szeptemberében visszatért az Adriára, az SMS Babenberg sorhajó állományába osztották be, majd az év végén áthelyezték az SMS Komet torpedóhajóra. 1907 szeptemberétől az SMS Radetzky és az SMS Adria tüzérségi iskolahajókon dolgozott mint oktató. 1908. augusztus 18-án Bronz Katonai Érdeméremmel tüntették ki. 1910. március 22-től az SMS Erzherzog Franz Ferdinand csatahajóra osztották be. 1911. június 8-án Polában megszületett Winifred nevű lánya. Masjon neje Marica von Ziegler-Pozza volt, Lucian von Ziegler altengernagy leánya. 1911. szeptember 14-vel a haditengerészet technikai bizottságának 3. (tüzérségi) osztályára került. 1912. május 1-vel korvettkapitánnyá léptették elő. 1913. március 9-vel az SMS Tegethoff csatahajóra nevezték ki parancsnokhelyettesnek (Gesamtdetail-Offizier, GDO). 1914. május 3-án ismét az SMS Adria tüzérségi iskolahajóra került vizsgabiztosi beosztásban. 1915. július 28-val a Dunaflottillához nevezték ki, ő lett a 2. monitorosztály parancsnoka. A Dunán az SMS Sava és az SMS Inn fedélzetén vett részt a harcokban, többek között októberben Belgrád ostromában és decemberben az oroszok ellen az Al-Dunán.

1915. november 1-én fregattkapitány lett 1-es rangszámmal, ebben a hónapban elnyerte a német Vaskereszt 2. osztályát. December 11-én a Vaskoronarend hadidíszítményes 3. osztályával tüntették ki. 1916 augusztusában a 2. monitorosztályt irányította a románok elleni harcokban, októberben az oszmán császári Hadiéremmel tüntették ki, decemberben elnyerte a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, illetve a német Vaskereszt 1. osztályát.

1917 márciusában megkapta a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát hadiékítménnyel és a kardokkal. 1917 júniusában Masjont visszahelyezték a tengeri szolgálatba, utódja a monitorosztály élén az SMS Temes parancsnoka, Georg von Zwierkowski korvettkapitány lett. 1918. május 1-vel sorhajókapitánnyá léptették elő, 19-én Ezüst Katonai Érdemérmet kapott hadiszalagon a kardokkal. Az I. csatahajó-osztályhoz osztották be mint törzsfőnököt. E minőségében az SMS Szent István fedélzetén tartózkodott, amikor a hajót 1918. június 10-én az olaszok elsüllyesztették. Masjon túlélte a Szent István pusztulását, és az utolsók között hagyta el a fedélzetet. A csatahajó elvesztését vizsgáló bizottság azonban Seitz sorhajókapitány, a parancsnok mellett Masjon felelősségét is megállapította, bár egyiküket sem az elsüllyedésért hibáztatták. Masjonnak a hajócsoport késedelmes kifutását rótták fel, mivel ez hozzájárult a vállalkozás kudarcához. A vizsgálóbizottság ezért azt javasolta, hogy “egyszerű dorgálásban” részesítsék.

Masjon Charles tengerészkadét bajtársaival az SMS Fasana korvetten.

A 76 éves egykori sorhajókapitányt és nejét is igen megviselték a távozás viszontagságai, leromlott egészségi állapotuk és a háború utáni zűrzavaros állapotok miatt csak 1946 novemberében tudtak visszatérni Szombathelyre. A hazatérés után Masjon ismét kórházi kezelésre szorult, amelyhez hozzá járult az is, hogy minden Szombathelyen hátrahagyott ingóságukat elvesztették. Ráadásképpen a hatóságok, mint nyugatra menekült személyt, igazolási eljárás alá vonták. Az eljárás során két egykori haditengerész bajtársa, Dr. herényi Gothard István és Schöne Károly is mellette tanúskodott. Megélhetési nehézségek miatt 1947-ben a család kitelepült egy táplánszentkereszti tanyára. Masjon Charles végül itt hunyt el 1950. július 21-én.

A háború végén az olaszok két évre internálták, időközben 1919. január 1-vel nyugállományba helyezték. Szabadulása után az MFTR bécsi kirendeltségénél helyezkedett el mint hajózási felügyelő. 1936-ban nyugdíjba ment, és Szombathelyen telepedett le. Visszavonultan élt, jobbára kertjének gondozásával töltötte idejét. A nyilas hatalomátvétel után azonban zaklatások érték őt és családját, mivel neje több alkalommal náci- és nyilasellenes kijelentéseket tett. Szombathely 1945. március 4-i bombázása után a távozás mellett döntött a család, és a tiroli Kössen településre menekültek Masjon nejének nővéréhez (az ő férje szintén egykori tengerésztiszt volt, Hugo von Seyffertitz korvettkapitány). Velük tartott lányuk és unokájuk is.

Marica von Ziegler-Pozza és Charles Masjon