Miertl János
1887-ben született Sámfalván (ma Hannersdorf, AT). Vallása római katolikus. Édesapja Miertl János földműves, édesanyja Gossy Mária. Asztalos szakmát tanult, majd 1908-ban vonult be a császári és királyi haditengerészethez Polába. Szolgált az SMS Kaiser Franz Joseph I. cirkálón, az SMS Schwarzenberg fregatton és az SMS Lacroma admirális jachton. 1912-ben leszerelt, majd még ez év végén újra behívták a balkáni mozgósítás miatt, ekkor az SMS Alpha lapátkerekes gőzősre került, amely a torpedóiskola hajójaként működött. 1914. augusztus 1-én a mozgósításkor újból Polába hívták be a haditengerészethez. Az I. világháborúban itt és a trieszti parvédelemben szolgált negyedmesteri rangban. 1918 májusában Felsőőrön (ma Oberwart, AT) feleségül vette Rehling Karolinát, de házaságuk csak hat évig tartott, mivel Karolina 1924-ben meghalt. Hamarosan 1925-ben újra megnősült, második feleségétől, Seper Teréziától három fiúgyermeke született: János (1926), Ottó (1928), István (1929). A család Felsőőrön építkezett, Miertl János itt alakított ki magának egy asztalos műhelyt, ahol a szakmáját tudta gyakorolni. Az 1930-as években Miertl János tífuszban megbetegedett, betegsége idején az asztalosműhelyben a munka leállt és mint abban az időben szokás volt, egy saját használatú kis gazdasággal próbált boldogulni a család. Miertl János az asztalosmesteri munkája mellett hosszú éveken át a felsőőri római katolikus plébánia egyházi szolgája volt. A II. világháború után, 1945-ben egy saját maga által készített Szentséges Szív oltárt adományozott plébániájának, a „Mária Mennybemenetele” római katolikus templomnak. Miertl János 89 éves korában, 1976. december 11-én halt meg Felsőőrön, Oberwartban.
Kitüntetései:
Katonai Jubileumi Kereszt
1912/13-as Emlékkereszt