Reményi Ferenc 1868-ban született Budapesten, tanulmányait ott végezte 1882-ig, amikor felvételt nyert a császári és királyi haditengerészet fiumei akadémiájára, évfolyamtársai között volt Horthy Miklós is. Reményi a 3. és a 4. tanévben évfolyamelsőként végzett. 1886. június 27-én kezdte meg szolgálatát, majd szeptember 21-én az SMS Saida korvett fedélzetén missziós útra indult Hermann Heinze sorhajókapitány parancsnoksága alatt. A Saida Brazíliába és Kelet-Afrikába vezető útja többek közt a frissen felavatott tengerészkadétok képzését szolgálta. A Saida Polából kifutva a Gibraltári-szoros – Madeira - Zöld-foki szigetek - Pernambuco – Bahia - Rio de Janeiro- Simonstown – Durban – Mauritius – Reunion – Madagaszkár – Mozambik – Mayotte - Comore-szigetek – Zanzibár – Áden – Szuez - Port Said - Korfu útvonalon érkezett vissza Polába 1887. október 25-én. Az út során a hajó 23563 tengeri mérföldet, azaz 43638 km-t tett meg, ebből 17054 tengeri mérföldet (31 584 km) vitorlával.
1887. november 11-től az SMS Minerva iskolahajóra osztották be, amelyen a fedélzeti- és a kormányos altisztek képzése folyt. 1888. július 18-tól október 22-ig az SMS Laudon gőzfregatton szolgált. Ekkor az SMS Habsburg kaszárnyahajóra helyezték át, majd 1889. január 7-től az SMS Andreas Hofer állomáshajón folytatta szolgálatát.
1889. július 20-tól három hónapig az SMS Bellona hulkon szolgált, majd a matrózkarhoz helyezték át számfelettiként. Csak a következő évben került ismét hajóra, az SMS Kronprinzessin Erzherzogin Stephanie fedélzetére 1890. június 26-tól. Ugyanazon év december 19-étől az SMS Habsburg állományába kerül, majd 1891. szeptember 16-tól az SMS Zara-ra osztották be torpedós és aknásztiszti tanfolyamra.
1892. január 13-tól rendelkezési állományba helyezték, majd március 21-től különleges feladattal bízták meg. Ennek pontos mibenléte nem ismert, azonban nagy valószínűséggel kapcsolódott a következő szolgálati helyéhez.
November 11-től az SMS Kaiserin Elisabeth védett cirkálóra osztották be. A hajó december 15-én missziós útra indult, amelyen részt vett Ferenc Ferdinánd trónörökös is. A Kaiserin Elisabeth Polából a Port Said – Áden – Colombo – Bombay – Kalkutta – Szingapúr – Batávia - Thursday Island - Sydney – Noumea - Salamon-szigetek - Új-Guinea - Aru-szigetek – Ambon – Borneó – Szingapúr – Hongkong – Nagaszaki - Jokohama útvonalon haladt. Jokohamában a trónörökös elhagyta a fedélzetet, és egy utasszállítón Kanadába hajózott. Az osztrák-magyar cirkáló Korea – Hongkong – Szingapúr – Colombo – Aden - Port Said - Pola útvonalon tért haza 1893. december 15-én. A hajó összesen 34780 tengeri mérföldet (64412 km) tett meg. A megérkezés után a részt vevő 459 fős személyzet minden tagja megkapta az erre az alkalomra alapított 1892-1893. évi Tengeri Utazási Emlékérmet.
1894 áprilisától a birodalmi hadügyminisztérium tengerészeti szekciójához került tartós vezényléssel. 1895. március 22-étől az SMS Trabant torpedónaszádon, szeptember 19-től pedig az SMS Novara tüzérségi iskolahajón teljesített szolgálatot. 1896. december 19-től helyi alkalmazásban (Flottenstand) volt 1897. április 6-ig, amikor Polába, a haditengerészet technikai bizottságának 3. osztályára helyezték át. Ez a szervezet volt felelős a hadihajók tervezéséért, a 3. osztályon a fegyverzettel kapcsolatos munkálatokat végezték. 1898. április 24-től az I. csatahajó-osztály törzsében szolgált a törzsfőnöknek alárendelve. 1899. szeptember 1-től a polai kikötőparancsnokságra osztották be. 1900. január 18-tól ismét a haditengerészet technikai bizottságára került, majd október 3-tól a matrózkar egyik századához vezényelték. 1902 júniusától az SMS Tiger torpedócirkálón, majd szeptember 20-tól az SMS Radetzky tüzérségi iskolahajón szolgált. 1904. június 6-tól az SMS Kaiser Franz Joseph I cirkálóra helyezték át, ez volt az utolsó fedélzeti beosztása a haditengerészet kötelékében. 1905. február 1-vel - saját kérelmére - áthelyezték a magyar királyi honvédség gyalogságának állományába I. osztályú századosi rendfokozatban. A nagyváradi 4. honvéd gyalogezredhez osztották be. 1906. július 1-től áthelyezték a soproni 18. honvéd gyalogezredhez, majd a következő év novemberétől az ezred 3. zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. 1909. május 1-vel őrnaggyá léptették elő 3-as rangszámmal. 1911. november 21-vel a nagyszebeni 23. honvéd gyalogezredhez került mint különleges alkalmazású törzstiszt. 1912. augusztus 16-án kinevezték a soproni honvéd főreáliskola parancsnokának, majd november 1-én előléptették alezredessé. Állományteste továbbra is a 23. honvéd gyalogezred maradt, ahol számfelettiként tartották nyilván. 1914. november 1-vel ezredessé nevezték ki, 216-os rangszámmal. 1915. május 1-től várakozási illetékkel szabadságolták, tartózkodási helyeként Sopron városát jelölte meg. 1915. szeptember 1-vel nyugállományba vonult, és Kőszegen telepedett le. 1916. augusztus 5-én megkapta a Vörös Kereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényét.
IV. Károly király 1917. március 12-én kelt legfelső elhatározásával “Kőszegi” előnévvel magyar nemességet adományozott Reményi Ferencnek és törvényes utódainak. 1917. július 4-én, a háború idején teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül kitüntették a Ferenc József-rend hadidíszítményes tiszti keresztjével.
A háború utáni éveket Kőszegen töltötte. Jelentős szerepet vállalt a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) kőszegi osztályának megszervezésében, amelynek egyik elnöke lett. Részt vett az 1911-1935 között megjelenő Révai nagy lexikonnak munkálataiban, ő írta a haditengerészettel kapcsolatos szócikkeket. Reményi Ferenc 1940. április 16-án hunyt el Kőszegen.
