Nagyunyomi Sényi Péter

Nagyunyomi Sényi Péter 1871. augusztus 1-én született Budapesten, a keresztségben a Péter Lajos Gábor Mária keresztneveket kapta. Édesapja nagyunyomi Sényi Kálmán, Bars vármegye egykori főispánja, édesanyja Szathmáry Eleonóra volt. Az elemi iskolát mint magántanuló végezte, a gimnáziumba a kőszegi, majd a soproni bencésekhez járt, de tanult Nagyszombaton és Pozsonyban is. 1888-ban érettségizett Sopronban, majd rövid ideig Grazban jogot tanult.

A császári és királyi haditengerészetbe 1890. október 1-én lépett be mint tisztjelölt. Képzése az SMS Novara tüzérségi iskolahajón zajlott, 1891. szeptember 23. és 1891. január 18. között pedig az SMS Erzherzog Friedrich páncélos korvetten. 1892. április 3-án tengerészkadéttá léptették elő, és még ugyanazon hónap 22-től az SMS Kronprinzessin Erzherzogin Stephanie sorhajóra osztották be.

1892. augusztus 21-től az SMS Saida korvettre helyezték át, amely szeptember 1-én távol-keleti útra indult. A legénységbe 24 kadét is be volt osztva, az út többek között az ő képzésüket is szolgálta. A Saida Polából a Szuez – Áden – Bombay – Colombo – Kalkutta – Szingapúr – Bangkok – Batávia – Szurabaja - Albany (Ausztrália) – Melbourne – Sydney – Auckland – Noumea - Sandwich-szigetek - Melanéziai szigetvilág - Észak-Borneó – Szingapúr – Szuez - Korfu útvonalon haladva 1894. május 21-én tért vissza Polába 36313 tengeri mérföld (67251 km, ebből 49 902 km vitorlával) megtétele után. A hajó tisztikarának Horthy Miklós sorhajózászlós is tagja volt.

Hazatérése után Sényi kadétot az SMS Habsburg kaszárnyahajóra osztották be 1894. augusztus 11-től, majd az SMS Pelican torpedóraktár-hajón szolgált. 1895. április 9-től a matrózkar egyik századához került, május 1-én pedig sorhajózászlóssá léptették elő.

1896. május 1-től Budapestre az SMS Szamos monitorra került, majd még ez évben a millenniumi kiállítás haditengerészeti tárlatának egyik felelőse volt. 1879. január 23-tól a következő beosztása újra Polába az SMS Tegethoff kazamatahajóra szólt. Innen az SMS Cyclop műhelyhajóra vezényelték át május 7-től. 1898. január 12-től szárazföldi beosztást kapott a haditengerészeti szertár felszerelési igazgatóságán mint felügyelőtiszt. Itt viszonylag rövid ideig szolgált, mivel május 2-től az SMS Andreas Hofer állomáshajó tisztikarához került át.

1898. október 30-án Zárában feleségül vette báró Baratta-Dragono Margitot. 1899. augusztus 21-től a tengerésztisztjelöltek iskolájában tanított, az SMS Radetzky tüzérségi iskolahajó állományában.

1900-ban megszületett első gyermeke, Béla. 1901. május 1-én 2. osztályú sorhajóhadnaggyá léptették elő. 1901. június 17-től a birodalmi hadügyminisztérium tengerészeti szekciójához került, tartós vezényléssel. Itt többek között tolmácsként tevékenykedett, ő fordított magyar nyelvről németre a haditengerészet parancsnokának, báró von Spaun tengernagynak, majd utódának, Montecuccoli tengernagynak is. Rendszeresen részt vett az országgyűlés tengerészeti albizottságának ülésein. 1903-ban felesége leánygyermeknek adott életet, akit Annamáriának kereszteltek. 1904-ben Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter felkérésére elvállalta a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) igazgató-helyettesi tisztét. A haditengerészet állományából 1904. október 1-ével várakozási illetékkel szabadságolták, majd október 18-án kitüntették a Katonai Érdemkereszttel, addigi szolgálatai elismeréséül.

1905-ben ismét lánya született, aki a Lujza nevet kapta. 1907-ben az MFTR igazgatója lett, majd 1913-tól ügyvezető igazgatóként tevékenykedett tovább. 1908-ban tagja volt a Szentpéterváron rendezett nemzetközi hajózási kongresszusra delegált 17 fős magyar küldöttségnek. A Magyar Adria Egyesületnek 1910-es megalakulásától fogva választmányi tagja volt, 1912-ben az egyesület tengerészeti szakosztályának alelnökévé választották.

A haditengerészet állományából 1911. január 1-vel nyugdíjazták. 1911-ben jelen volt a német és osztrák-magyar belhajózási szövetség IX. nagygyűlésén Berlinben. 1912 novemberében tagja volt annak a bizottságnak, amely az MFTR Széchenyi István gőzöse és a román Trotușul torpedónaszád összeütközését vizsgálta ki, amely során a román hajó elsüllyedt, és legénységéből 31-en meghaltak. 1914 áprilisában a Balkán-háborúk idején végzett szolgálataiért 3. osztályú Vaskorona-renddel tüntették ki. A háború kitörésekor mint nyugállományút aktív szolgálatra hívták be, és a budapesti haditengerészeti különítmény parancsnokává nevezték ki.

1915. január 14-vel az uralkodó korvettkapitányi címet és jelleget adományozott Sényi Péternek. 1915 áprilisában a német Vaskereszt 2. osztályával tüntették ki, májusban pedig a bolgár királyi Polgári Érdemrend középkeresztjét, valamint a bajor királyi Szent Mihály-rend érdemkeresztjét vehette át. Még ugyanazon év októberében megkapta a Katonai Érdemkereszt III. osztályát hadidíszítménnyel és az oszmán ezüst Imtiaz Érmet.

1916 augusztusában kitüntették a Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztjével az 1914-ben aknarobbanás következtében elsüllyedt SMS Temes monitor sikeres kiemeléséért. 1916. május 10-én nyugállományú korvettkapitánnyá léptették elő.

1916. december 28-án ő fogadta Budapesten az SMS Inn, SMS Sava, SMS Leitha és az SMS Szamos monitorok megszemlélésére érkező IV. Károlyt. 1917 márciusában ismét török kitüntetést kapott, a Hadiérmet (Vasfélhold).

1918 januárjában ő nyitotta meg az MFTR által rendezett haditengerészeti kiállítást a Nemzeti Kaszinóban. Az országgyűlés képviselőházának 1917. június 20-i ülésén Fényes László képviselő azzal vádolta meg Sényi Pétert, hogy az általa vezetett tengerészeti különítményt csempészésre használja. Fényes szerint különféle hiánycikknek számító árukat és élelmiszereket szállítottak Ausztriába ottani kereskedők részére engedély nélkül. A vádakra válaszolva Szurmay Sándor honvédelmi miniszter vizsgálatot ígért. A vizsgálat hivatalos eredményéről nincs információ. Sényi a kommunista hatalomátvétel után távozni kényszerült a fővárosból. Sényi Pétert 1919. január 1-vel visszahelyezték nyugállományba. 1920 augusztusában Tisza István gyilkosainak perében tanúként hallgatták meg. 1922. december 5-én a magyar királyi kormánytanácsosi címmel tüntették ki. 1923. február 1-én hunyt el Budapesten fehérvérűségben, Balogunyomban a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Temetésén jelen volt Horthy kormányzó képviseletében Lucich Károly altengernagy, a honvédelmi miniszter képviseletében Konek Emil altengernagy, dr. Domony Móric, az MFTR vezérigazgatója és számos cég vezetője, valamint a folyamőrség képviseletében Wulff Olaf és Semsyey Albert sorhajókapitányok, valamint számos más előkelőség.

Előmenetele:

tengerész tisztjelölt 1890.10.01.

tengerész kadét 1892.04.03.

sorhajózászlós 1895.05.01.

2. osztályú sorhajóhadnagy 1901.05.01.

nyugállományú korvettkapitány címmel és jelleggel 1915. 01.14.

nyugállományú korvettkapitány 1916.05.10.

Kitüntetései (viselési sorrendben):

Ferenc József-rend lovagkeresztje, hadiékítménnyel (1916)

Vaskorona-rend 3. osztálya (1914)

Katonai Érdemkereszt 3. osztálya hadidíszítménnyel (1915)

Katonai Érdemkereszt (1904)

Jubileumi Emlékérem (1898)

Jubileumi Kereszt (1908)

Német Vaskereszt 2. osztálya (1915)

Bolgár királyi Polgári Érdemrend középkeresztje (1915)

Bajor királyi Szent Mihály-rend érdemkeresztje (1915)

Oszmán ezüst Imtiaz Érem (1915)

Oszmán Hadiérem (Vasfélhold) (1917)

A fiatal Sényi Péter civilben.

Sényi Péter sorhajózászlósként.

Közös minisztériumok képviselői 1902-ben. Jobbról a harmadik álló Sényi Péter.

Sényi Péter idős korában.