Szalber (Szászabonyi) Lajos

Szalber (Szászabonyi) Lajos 1883. november 1-én született Sárváron, szülei Szalber András csizmadiamester és Darázs Mária voltak. A középiskolát Sopronban végezte, az Evangélikus Líceum Gimnáziumában érettségizett 1903-ban. Ugyanabban az évben megkezdte tanulmányait a Királyi József Műegyetem Gépészmérnöki Karán. Még egyetemi évei alatt, valószínűleg már az első sikeres szigorlata után jelentkezett a haditengerészet állományába, ahol 1904. október 1-től vették nyilvántartásba. Tanulmányait 1907-ig folytatta a műszaki egyetemen, majd 1908. december 1-vel kezdte meg próbaszolgálatát a haditengerészetnél mint 2. osztályú tengerész tüzér-mérnök. Első beosztását a tengerészeti szertár tüzérségi igazgatóságán kapta, majd 1909 áprilisában a haditengerészet technikai bizottságának 3. (tüzérségi) osztályára helyezték át. Szeptember 30-tól tüzértiszti tanfolyamra vezényelték. 1910. április 15-től ismét a tengerészeti szertár tüzérségi igazgatóságán folytatta szolgálatát. 1911. április 1-én véget ért próbaszolgálata. 1911. augusztus 24-től áthelyezték a haditengerészet technikai bizottságának 3. osztályára. 1913. május 1-vel 1. osztályú tengerész tüzér-mérnökké léptették elő. 1913 augusztusától a tengerészeti akadémián tanított tüzértant és műszaki mechanikát. 1914 novemberében házasságot kötött Pleszkáts Irénnel. Háború alatti pályafutásának részleteit sajnos nem ismerjük.

1917. július 27-én a háború alatt tanúsított kiváló szolgálataiért a Koronás Arany Érdemkereszttel tüntették ki a vitézségi érem szalagján. 1919. március 1-vel 3. osztályú tengerész tüzér főmérnökké léptették elő, ekkor a hadihajós műszaki hivatalba volt beosztva. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Dunai Hajórajnál teljesített szolgálatot. A háború befejezése után még 1921. november 1-ig állományban maradt, ekkor nyugdíjazták a trianoni békediktátum haderő-csökkentési előírásainak értelmében. Valószínűsíthetően továbbra is a honvédség alkalmazásában maradt, erről azonban kézzelfogható adatokat egyelőre nem sikerült fellelni. Számos szakmai publikációja jelent meg a Magyar Katonai Közlöny, majd a Magyar Katonai Szemle hasábjain, 1928-ban egyik szerzője volt a “Technika világa” című tudományos-ismeretterjesztő kiadványnak. Tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek. 1932-ben a Magyar Érdemkereszt III. osztályával tüntették ki. 1933-ban vezetéknevét Szászabonyira magyarosította. 1944. január 24-től a Hadiműszaki Tanács tagja lett. Ez a szervezet a honvédség és a hadiipar műszaki fejlesztéseiért volt felelős. Szászabonyi Lajos Budapest ostroma során esett el 1945. február 13-án fejsérülés következtében.

Előmenetele:

próbaszolgálatos 2. osztályú tengerész tüzér-mérnök (XI. rangosztály): 1908.12.01.

2. osztályú tengerész tüzér-mérnök (XI. rangosztály): 1911.04.01.

1. osztályú tengerész tüzér-mérnök (X. rangosztály): 1913.05.01.

3. osztályú tengerész főmérnök (IX. rangosztály): 1919.03.01.

nyugállományú őrnagy (1922?)

nyugállományú alezredes (1932?)

nyugállományú ezredes (1940?)

Kitüntetései (viselési sorrendben):

Magyar Érdemkereszt III. osztálya (1932)

Koronás Arany Érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1917)

Jubileumi Kereszt (1908)