1889-ben született Kőszegen. Szakmája molnár. 1909-ben bevonult a haditengerészethez önkéntesként, ahol tüzér tanfolyamra osztották be, amit kiválóan elvégzett ügyességi jelvénnyel. 1911-ben az SMS Radetzky hajón, majd a háború végéig az SMS Viribus Unitis-en, a flotta zászlóshajóján szolgált mint a 15-ös lövegekhez beosztott tüzér negyedmester. 1915-ben részt vett az Ancona elleni hadműveletben. Szolgálati ideje alatt IV. Károly király kétszer is a hajóra látogatott; másodjára, mikor 1917. február 8-án a hajón meghalt tüdőgyulladásban Anton Haus vezértengernagy, és a tatfedélzeten ravatalozták fel. Jelen volt a flotta átadásán 1918. október 31-én, és szerencsésen megmenekült, amikor két olasz búvár másnap elsüllyesztette a hajót. Még a tengerész évei alatt megnősült, négy gyermeke született. A háború után Szombathelyre költözött, ahol a fővám hivatalban dolgozott, innen ment nyugdíjba 1948-ban. Tevékenyen részt vett a két háború közötti Magyar Adria Egyesület - később a Magyar Haditengerészeti Egyesület - S.M.S Balaton szombathelyi csoport életében mint egyesületi ellenőr. Ott volt a haditengerészeti emlékmű 1937-es budapesti avatóján, ahol központi szerepe volt az S.M.S Viribus Unitis díszlobogójának ünnepélyes bevonásán. 1962-ben halt meg Szombathelyen.
