1898-ban született Szombathelyen. Iskolái elvégzése után lakatos szakmát tanult és a MÁV-nál kezdett el dolgozni. 1916-ban 18 évesen vonult be Polába a haditengerészethez, ahol fűtőnek képezték ki. Első beosztását 1917-ben az SMS Árpád hadihajón kapta, majd ugyanebben az évben az SMS Wien-re került, amit december 10-én Triesztnél elsüllyesztettek az olaszok. Ekkor fejsérülést szenvedett. 1918-tól a Viribus Unitis csatahajón szolgált a háború végéig. A forradalmak alatt részt vett az ország védelmében. 1921-ben a-Magyar Királyi Folyamőrségtől mint tartalékos szabadságos, fűtő negyedes szerelt le. Leszerelése után több helyen is dolgozott, pl. a Fonciére Biztosító Társaságnál. Csak 1937-ben alkalmazta újra a MÁV műszaki ellenőrként két volt haditengerész bajtársa közbenjárására (Herényi Gothárd István és Konek Emil). Tevékenyen részt vett a két háború közötti Magyar Adria Egyesület - később a Magyar Haditengerészet Egyesület - S.M.S Balaton szombathelyi csoport életében. Ott volt a tengerészeti emlékmű 1937-es budapesti avatóján, ahol központi szerepe volt az S.M.S Viribus Unitis díszlobogójának bevonásán. Háromszor nősült, két feleségétől három leány gyermeke született, 1955-ben hunyt el Szombathelyen.
Kitüntetései:
Károly Csapatkereszt
