Pajor Rudolf
Kiképzés Roth steyr pisztollyal Pajor Rudolf hagyatékából. A kép hátuljára írva, S.M.S Monarch Cattaro ezen a hajón szolgáltam 1917 márciusátol 1917 szeptember 3 ig.
Az 1918-1919-es Tengerészeti Veterán Emlékbizottság levele Pajor Rudolfnak 1967-ben.
Pajor Rudolf leendő feleségének írt képeslapja, amit a cattaroi tengerészeti repűlőállomásról adott fel 1917-ben.
1966-ban megjelent újságcikk Pajor Rudolfról.
Pajor Rudolf
3.osztályú matróz, civilben szabó. 1892-ben született Rumban. Házasságon kívüli gyermekként az édesanyja Pajor Teréz vezetéknevét kapta. (Személyi adatai csak az 1950-es években rendeződtek, addig szülővárosának is Budapestet jelölte meg.) Hat elemi elvégzése után a szabó mesterséget tanulta. 1910-ben végzett, majd segédként dolgozott Vasváron a szakmájában. 1916-ban vonult be Polába a haditengerészethez. Kiképzése után a cattaroi támaszpontra került. Itt 1917 márciusától szeptemberig az SMS Monarch partvédő hadihajón szolgált. Innen áthelyezték a tengerészeti repülő csapathoz Kumborba a kiszolgáló legénységhez. Itt érte az I. világháború vége. A cattaroi matrózlázadásban való szerepéről nem tudunk, annyi bizonyos, hogy nem volt a büntetettek között. Leszerelése után Vasváron telepedett le, ahol feleségül vette Somogyi Annát, akitől egy fiúgyermeke született, Oszkár. A Tanácsköztársaság ideje alatt valószínűleg Vasváron tartózkodott, mivel egy megmaradt dokumentum szerint 1919. július 30-án megtartott választmányi ülés bizalmatlanságot szavazott neki, ezért lemondott a pártban viselt bizalmi állásáról. Az itteni szerepvállalását nem követte retorzió a Horthy-rendszerben. A Kommunista Pártba 1945-ben lépett be, itt sem akadt komolyabb feladat számára. Mint szabó dolgozott Vasváron a nyugdíjazásáig, utána egy ruhaipari vállalatnál volt portás. 1966-ban újságcikk jelent meg róla a Vas Népe megyei napilapban „Matróz voltam Cattaroban” címmel. 1968-ban a szombathelyi Forradalmi Múzeumnak ajándékozta volt matrózruháját. Az 1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottsága folyamatosan tartotta vele a kapcsolatot. Nem tudjuk, hogy részt vett-e a matrózlázadás 50. évfordulóján a Néphadsereg Házában rendezett emlékvacsorán – ahol Károlyi Mihályné védnökölt – vagy egy évvel később a Tanácsköztársaság jubileumi ünnepségén, de a kitüntetettek névsorában szerepelt. 1971-ben kapott még levelet a Bizottságtól, amelyben meghívták az 53. évfordulóra.1976-ban hunyt el Vasváron.
A fent említett személyről további információk találhatók a 1918/1919-es Tengerész Forradalmárok Veterán Emlékbizottsága oldalon.