Dr. Takács József László 1884. március 24-én született Németgencsen (Gencsapáti) Takács József és Czebán Gizella gyermekeként. Általános- és középiskola elvégzése után az ügyvédi pályát választotta. Egyéves önkéntesi szolgálatát a császári és királyi 20. tábori vadászzászlóaljnál teljesítette 1906. augusztus 1-től Triesztben. 1912. január 1-vel tartalékos hadapróddá (zászlóssá) nevezték ki a besztercei császári és királyi 63. (báró von Pitreich) gyalogezredhez. 1915 februárjában tartalékos hadnaggyá léptették elő 1914. november 1-i rangnappal. 1915. május 1-vel hadbíró főhadnaggyá léptették elő és átvezényelték a császári és királyi haditengerészet állományába. Szolgált az SMS Árpád hadihajón, később a tengerészeti hadbírósághoz nyert beosztást. 1916-ban olasz tengeralattjáró futott zátonyra a fiumei kikötő előtt. A menekülő legénységet sikerült elfogni. A legénység között volt az osztrák állampolgárságú Nazario Sauro, akit katonai bíróság elé állítottak. A védőügyvédjének Dr. Takács József hadbírót nevezték ki, és hiába tett meg mindent a védencéért, Nazario-t augusztus 10-én árulásért felakasztották és Olaszország nemzeti hősévé vált. A háború után az olasz kormány kitüntetéssel köszönte meg Dr. Takács Józsefnek a tisztességes védői munkáját. A háború végén a kassai katonai ügyészségnél szolgált. 1920. szeptember 1-vel saját kérelmére tartalékba helyezték a szombathelyi katonai körletparancsnokság nyilvántartásában. A két világháború között Szombathelyen a Faludy Ferenc utcában lakott, ügyvédként praktizált és ismert szociáldemokrata volt. Több nyelven - köztük arabul - is beszélt, elismert orientalistaként kilencszer utazta be Kisázsiát, Észak Afrikát, Arábiát. Két alkalommal Almásy László expedíciójában is részt vett; ott volt, amikor a Líbiai-sivatagban megtalálták a híres barlangrajzokat. Egyiptomban a kairói nemzetközi bíróságon is dolgozott bíróként. Alapító tagja volt a Magyar Adria Egyesület – később a Magyar Haditengerészeti Egyesület – SMS Balaton szombathelyi csoportjának, ahol rendszeres előadásokat is tartott utazásairól. 1940-41-ben szolgálattételre hívták be a magyar királyi honvédséghez, mint főhadnagy hadbíró szerelt le. 1946-ban 62évesen elvette feleségül az elvált 35 éves Sternberger Margitot. Továbbra is ügyvédként praktizált, 1948-ban a Szabad Vasmegye irodalmi népbíróságának elnöke. Valamikor az ötvenes években feleségével az Esze Tamás utcába költöztek. 1959-ben hunyt el Szombathelyen.
Előmenetele:
tartalékos hadapród (zászlós): 1912.01.12.
tartalékos hadnagy: 1914.11.01.
hadbíró főhadnagy: 1915.05.01.
Kitüntetései (viselési sorrendben):
Károly Csapatkereszt (1918?)
Magyar Háborús Emlékérem
Délvidéki Emlékérem (1941)
